Vica és Verza négykezese

A négykezes masszázs azt jelenti, hogy egyszerre két nő négy keze kalandozik a habtestemen, ilyesmiről már írtam ide vagy tíz éve, meg ahogy elnézem a blogot, másokat is megihlettem, bár a régi írásom már nincs adásban. Ezt a mostani posztot a kalandvágy és néhány olyan törzslátogató ihlette, amelyik elolvas minden bejegyzést, aztán kiböki, hogy unatkozni jár ide.

Vica és Verza a kedvenc masszázsoldalamon hirdet, már régen szemeztek a fotóikkal. Úgy állították össze a duót, hogy már a megjelenésük kielégítsen minden igényt.
Az egyikük érett, a másik fiatalka.
Az egyik szőke, a másik barna.
Az egyik korpulens, hatalmas dudákkal, a másik olyan piszkafa, mint egy manöken.
Az egyik szép, a másik nem annyira.
Az egyik nagyon tud masszírozni és nem olyan jó erotikában, a másik teljesen szakszerűtlen, viszont figyelmes, odaadó és élvezi.
Az egyik fideszes, a másik szoci.
Az egyik pesti, a másik vidéki.
Utóbbinak néha kicsit kilóg a kapanyél a szájából.
Az egyik végig csacsog, a másik nem szól egy szót sem.
Az egyik illatos, a másik büdi.
Harmadik nincs.

Vagyis van harmadik, én vagyok, a rozzantkéjenc, aki odamegy hozzájuk egy kezelésre.
A telefonhívás során is megmutatkozik a két nő különbözősége.
Az egyik ugyanis felveszi és beszélget, a másik meg nem, közben szerintem egészen biztosan valami mást csinál.
Az egyik javasol egy időpontot és miután elköszöntünk egymástól, kinyomja a telefont, a másik a kezébe sem vette.
Sorolhatnám még a két szolgáltató közötti különbséget (az egyiknek rólam Dzsordzs Klúni jutott eszébe, a másiknak senki) - de nem szeretném tovább untatni az ásítozó olvasókat, ezért a lényegre térek.

Viszonylag könnyen megtaláltam a megadott címet, bár szokás szerint nem volt kiírva egyetlen utcanév sem és a házszámok is összevissza követték egymást: a 43/a után a 112 jött, majd 7 és a 9/b. Egyszer kellett csak félreugranom, mert báró Wallenstein és kísérete vágtatott arra és a lovak patái rengeteg híg madártejet szórtak szanaszéjjel - én meg nem akartam eleve ragacsosan érkezni a masszőrhölgyekhez, mert azt hiszik, hogy a Lotyóbridzsidától jöttem.

Megnyomtam a kaputelefonon a négykezes gombot - ezt Vica mondta, a lakók miatt írták ki így, nehogy azt higgye bárki, hogy mivel foglalkoznak - és elbűvölő hangú női hölgy sóhajtotta, hogy már vártak, menjek fel a kilencedik emeletre.
Kicsit furcsálltam a dolgot, mert csak háromemeletes ház volt, de manapság már minden lehetséges. A lift nem a földszintről, hanem az elsőről indult és a gombok szerint  17 emelet megközelítésére volt alkalmas. Megnyomtam a kilencest és a szerkezet halkan elindult velem fölfelé. Új lehetett, mert a Dohányozni tilos táblán még nem tették olvashatatlanná a do és az oz szótagokat, továbbá nem volt beírva, hogy mocskos mszp, meg hülye zsidók meg hogy szopást vállalok és egy telefonszám, nyilván a matektanáré.
A negyedik emeletnél hirtelen eltűnt mellőlem mind a négy fal és csak a lift padozata emelt tovább a háztetők fölé, még csak megkapaszkodni sem tudtam. Az a baj, hogy kurvára tériszonyos vagyok és remegni kezdett a lábam. A szél is erős volt én meg láttam körben a házakat, a Zsarupalotát, a Hármashatár-hegyet, egy Ferihegy felé igyekvő Tarom gépet és a sok pici ideges autót a mélyben. 
Biztos álmodom és leesett a vérnyomásom - gondoltam, de közben a lift megérkezett a kilencedik emeletre és csak át kellett lépnem egy lábtörlőre, ami épp hogy alig ingott a harmincméteres magasság fölött. Itt viszont már meg tudtam kapaszkodni egy akasztott mikulásban, így a kálváriám is véget ért, legalábbis úgy gondoltam.

Elindultam a folyosón balra. Világítani akartam, de az összes megnyomott kapcsoló csengő volt, így már hét diszkrét lakó nézte az ajtóból vagy a kémlelőablakon keresztül, ahogy megtaláltam a maszoda bejáratát.

Vica fogadott, mosolyogva és kicsit büdösen, sejtelmes hunyorítással jelezte, hogy Verza még a fürdőben csinosítja magát, de mindjárt jön ő is. Menjek be abba a szobába és vetkőzzek le, ha akarok, fürödhetek is.
Kivételesen akartam, ám a kádban egy kisebb kajmán ázott, akivel nem óhajtottam konfliktusba keveredni, így csak a mosdókagylónál végeztem egy gyors macskamosdást. A kajmán közben unottan ásított, de láttam az ocsmány pofáján, hogy a legszívesebben leharapná valamimet. Jószívű állatbarát lévén oda is adtam volna, neki, hogy érdekesebb legyen a poszt, de akkor mi marad Vicának és Verzának a kézi befejezésre?
Sebkötözés?
Ehh.

Épp indultam volna kifelé, amikor rámtámadt egy párduc. A meglepetéstől védekezni sem tudtam, fel akartam ordítani, hogy ááááá, de erre sem maradt időm. A dühös nagymacska épp a szívemet akarta kitépni, amikor egy csattanást hallottam majd egy másikat. Az elsőtől a cecok megdermedt, a másiktól elrepült. Reszketve néztem körül, de mire magamhoz tértem, már csak egy kalapost embert láttam, ahogy összetekeri az ostorát és megy kifelé. Az ajtóból visszanézett egy pillanatra, szerintem Indiana Jones volt az.

- Hogy kerültél a zólógiába ? - kérdezte Vica, amikor visszamentem a masszázságyhoz . a fürdő balra a második ajtó!!!
- Ezt benéztem - szabadkoztam - és ráadásul majdnem otthagytam a fogam.
- Sebaj, pihenj le, jön Verza és mindent megteszünk érted - kacsintott Vicus.
Jobban megnéztem magamnak ezt a némbert.
Könnyű dolgom volt, hiszen ott állt előttem és csak egy tundrabugyi volt rajta, FEBRÁL felirattal. Minjdárt megértettem az őt körüllengő levegőt, hiszen május közepe volt. Hatalmas mellei leértek egészen a köldökéig, az egyikre egy félhold volt tetoválva, a Kisgöncöl és a Fiastyúk, a másikra az ARBEIT MACHT FREI TAMÁS felirat és egy mákos beigli.
- Sejtem, mire gondolsz - kacsintott ismét, amikor észrevette, hogy nézegetem és ő is alaposan megnézett engem, de rajtam nem volt semmi érdekes, a kopasz főhadnagy is békében lógta ki magát épp.

- No feküdj csak ide, Bumbika! - és a masszázspadra csapott.
Odafeküdtem.
Nyílt az ajtó és besuhant egy illatfelhő.
Verza.
Elkezdtek masszírozni.
Szinkronban, ugyanazt csinálták és közben egymással szemeztek.
Ez felizgatott, mert a múltkor a leszbishow is így kezdődött a kerületi nyugdíjasklubban.
Vica és Verza is megdicsérte az ágaskodni kezdő férfiasságomat, ám ekkor kopogtak.
Németh Sándor volt az, a Hit Gyülekezetének generalisszimusza és azt kérdezte Verzától, hogy szerinte is a civilizáció alappillére a házasság?
Verza durcásan megrántotta vállát, mire Vica lekevert neki egy hatalmas pofont.
- Válaszolj szépen a Sanyi bácsinak, te kurva! - kiabált rá, mire Verza a hulló könnye záporán át alig látva kérdezőjét bevallotta, hogy nem tudja, mi az a civilizáció és már különben is négyszer elvált.
- Vigyázz lányom a démonokkal kapcsolatossan - intette Sanyi bá a hüppögő lányt, majd rám mutatott és ahogy jött, úgy el is tűnt az újvilág felé.

Én közben lekókadtam teljesen, de ezt is a démonok számlájára írtam, akkor és ott megfogadtam, hogy meglátok egy démont, úgy seggberúgom, hogy kuszkusznak nézi a füstölt szalonnát.

- Nem baj, Putyujkám, majd kezdjük elölről - biztatott Vica, papírtörlővel letörölte Verza arcától a könnyeket és szemezett vele tovább.
A kopasz főhadnagy viszont nem akart mozdulni.
Hiába birizgálták a lányok először csak ujjheggyel a fanszőrzetemet, később flexszel az ágyékomat, csak nem történt semmi.

- Várj, lesz itt segítség - mondta Vica és bekapcsolta a tévét.
Fél szemmel odasandítva egy ősz, hosszúhajú, nagydarab sámánt láttam, amint félig lehunyt szemmel dünnyögött valami olyasmit, kapja be az összes faszomat minden szkeptikus és a hívás díja EUR 150 / másodperc. A husi masszőrhölgy fogta a telefont és felhívta ezt a jóembert.

- Mondd nekem, hogy Józsi bácsi! - mondta a sámán a telefonba halló helyett. - Ugye ott fekszik nálad valaki, akinek nem működik valamelyik szerve? Ne válaszolj! Tudom! - mondta Józsi bácsi és még jobban behunyta a szemét, miközben felemelte a jobb kezét, megérintette a homlokát, a mutatóujjával a fülcimpájára mutatott, majd a bal kezével körözött egyet a levegőben.

A szobában lévő három süketnéma erre felpattant és artikulátlan üvöltözés közepette kivágta a tévét az ablakon. A jeltolmács szerint ugyanis amit Józsi bácsi mutatott, az annyit jelent, hogy az anyátok picsáját vazze.

Nekem meg ettől sem állt fel a farkam.
Az sem használt, hogy Vica és Verza nem volt egyforma.
Meg hogy van nemzeti együttműködés. Vagy lesz nemsoká.
Egyszer csak eszembe jutott, hogy a neten olvastam, hogy nem szabad összekeverni a masszázst a kurvázással és erre nagyon megkönnyebbültem. Legördült a kő a szívemről, ami ugyan a kövezetet kissé megrepesztette, de azzal vigasztalódtam, hogy győzött jó a gonosz felett és lesz új médiatörvény, olcsó gáz és euró, meg hozzák a kolbászt és bekeríthetem végre a házam.

A kolbásztól Vica szeme felcsillant, de lehűtöttem.
Masszázsra jöttem, tessék elfelejteni a fáradt alkatrészemet és alaposan megmasszírozni a többit! Tudtam, hogy ennek a trollok is nagyon fognak örülni és akkor és ott elhatároztam, hogy megjavulok.
1. Soha többet nem megyek erotikus masszázsra.
2. Megint a nevén nevezem a dolgot és rájövök, hogy kurvázás.
3. Én is leköpök mindenkit, aki nem a saját keze által jut el a csúcsra.

Az utóbbi gondolattól - meg azért közben a két némber lelkesen dögönyözte a testemet - megjelent a vér ott is, ahol addig nagyon hiányzott.
Vica ki tudja hányadszor kacsintott egyet, szemezni kezdett Verzával - én pedig szárba szökkentem, elmondtam egy miatyánkot és lecsaptam egy üdvözlegyet, majd Bukowszky pilótával és Rékuccal a gondolataimban ejakulantottam egyet.

- Ugye hogy ugye? - kérdezte Verza, én meg azon lepődtem meg, hogy ő is tud beszélni.
Ez persze dramaturgiailag sántít, mert a jelenetben egyszer Verza már megszólalt, de hadd mérgelődjenek a kritikusok. Különben meg épp a második tekercs Szilvia papírtörlő jött be az ajtón, amikor hirtelen beszaladt egy nagyon aranyos kutya, mindjárt utána egy szőke, kéxemű, ártatlan kisfiú, akiket Vica ugyan barátságosan kiterelt a szobából, azért azt megmondta nekik, hogy az eladható történet utolsó kellékei voltak, azért kellett itt szerepelniük.


A főpincér hozta a számlát, én meg nem foglalkoztam azzal, hogy felszámolták a süketnémák jeltolmácsát és a Budapest Tévét, megkönnyebbülten fizettem és távoztam, mert tudtam, hogy holnap új élet kezdődik.
Az enyém!

Csináljátok ti is!